Dunát lehetne rekeszteni a vámpíros történetekkel, oly sok anime, manga, film és könyv foglalkozik a vérszívókkal, mind más és más körítéssel, különböző dramaturgiai kontextusba helyezve őlet. Ilyen A pap – Háború a vámpírok ellen is, ami egy koreai manhwa amerikai átirata, melyben a vámpírok ismét az egész világ létét veszélyeztetik.
Ősidők óta dúl a harc a két ellenséges faj, az emberek és a vámpírok között. Az emberek mindenféle módszerrel próbálták már elpusztítani őket, ám hiába: a vámpírok erősebbek, gyorsabbak és vérszomjasabbak. A harc során az emberiség szép lassan a kihalás szélére sodródott, a vámpírok ellen pedig csak a zárt városok nyújthattak menedéket. Ezeket az erődített helyeket az Egyház védte, legerősebb fegyvereik, a papok segítségével. Ők végül az emberek javára fordították a küzdelmet, legyőzve a vámpírokat, akik feledésbe merültek – de ez még korántsem a történet vége…
Az előbbi infókat mind egy rövid kis animációból tudjuk meg a film elején, ami után rögtön ugrunk is valódi helyszínünkre, egy kietlen tanyára, ahol épp vacsorához készülődnek mellékszereplőink: Owen, Shannon (apuka és anyuka), valamint lányuk, Lucy. Az idillt vámpírtámadás szakítja meg: a családból csak Lucy marad életben, akit a szörnyek elhurcolnak. Eközben az egyik zárt városban főszereplőnk, a pap rója az utcákat. Disztópikus környezetben vagyunk: vasból emelt épületek rozsdásodnak, digitális gyóntatófülkék várják a hívőket, az utcákat beteríti a sötétség; a kivetítők pedig csak azt zengik, hogy „aki az Egyház ellensége, az Isten ellensége is”.
Itt talál rá a papra Hicks, Lucy szerelme, aki elmondja neki, mi történt a városon kívül. A pap engedélyt kér, hogy távozhasson, és megkereshesse Lucyt, de a püspökök ezt nem hagyják, mondván, már nincsenek vámpírok, így lehetetlen, hogy ők rabolták volna el a lányt. Közlik a pappal, hogy ha elhagyja a várost, azt az Egyház elleni cselekedetnek tekintik.
Itt kezdődik a „mentőakció klisékkel”: természetesen a pap és Hicks elhagyja a várost, természetesen az Egyház továbbra sem látja a közelgő veszélyt, természetesen Lucyt nem lehet rögtön megtalálni, és természetesen családi titkokra és egy régi barát sorsára is fény derül… Ja, és a vámpírok mindig akkor támadnak, amikor épp csönd van, és már mindenki sejti, hogy itt valami gond lesz. A történetben tehát lenne fantázia, és a cselekményt is szépen ki lehetne bontani, sajnos azonban nem így történik. A film kiszámítható, a fordulatok semmiféle meglepetést nem hoznak.
[...]
A cikk folytatását keresd a Mondo októberi számában! 
